Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
Chájim, akinek a Zsidó utcában még sokkal homályosabb lakása volt, mint nekik. A műhelyéről nem is szólva. Dávid mindössze egyszer járt ott, de az is elég volt, hogy többször ne vágyjon oda. Ödön, kopott bolt volt ez a Zsidó utcában, ahol ugyancsak ódon, megjavított varrógépek sorakoztak egymás mellett. A gépeket Chájim használt állapotban vásárolta, majd miután új alkatrészekkel pótolta a hiányzókat, vagy kijavította a rosszakat, némi haszonnal túladott rajtuk. Kis műhelye is a boltban volt, deszkafallal elválasztva az első helyiségtől. A boltban és a műhelyben állandóan szürke félhomály uralkodott, csak a piszkos kirakatüvegen át szűrődött be néha nappali fény. Ezért nappal és este égett a villany, árasztotta a világosságot, amely erős dohszaggal párosult. Noha Chájim húsz esztendővel volt fiatalabb apjánál, mégis igazi baráti szeretet fűzte őket egymáshoz, még tegezték is egymást, holott apját, a templomszolgát soha senki sem mérte letegezni. Mindkettőjükben a becsületességre való törekvés, a jámbor óhaj, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedhessenek, ezenkívül külsejükben a vörös szakáll volt közös. Chájim egyébként szép szál, erős, izmos ember volt, noha arcát többnyire a gépolaj és a kenőcs sötét foltjai tarkították. Derűje, jókedve azonban, amely nyílt tekintetéből és fürge, szabad mozdulataiból áradt, áttört maszatos, olajos arcán is. Dávid kedvelte Chájimot, de két fiával, akik néhány évvel idősebbek voltak nála, és talmudot tanultak, nem tudott összebarátkozni, ezért nem is járt hozzájuk. így volt ezzel anyja is, aki az első hónapok után felmondta Rosenkranznénak a barátságot. Rosenkranzné kissé elhízott szép asszony volt, aki állandóan a betegségére panaszkodott, és bizony elhanyagolta a háztartást. Ezt Dávid anyja nem bírta nézni, és egy ízben meg is mondta neki, hogy inkább lusta, mint beteg. Mindez azonban apja és Chájim baráti kapcsolatán mit sem változtatott, továbbra is együtt jártak templomba, este pedig, ima után egynéhány ismerősükkel összejöttek, és politizáltak, megtárgyalták a világ helyzetét. 246