Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

XXVIII Még egyszer és utoljára kibontakozott Emma előtt a folyó menti kisváros, rettegő arcú kisembereivel, hogy megmutatkozzék előtte teljes mivoltában, és ne maradjon előtte titok, mielőtt végleg elmegy innen. A bank körül főleg kisiparosok gyülekeztek, rövid téli bekecsekben, és dideregtek a fagyos áprilisi reggelben. Voltak meggörnyedt szabómesterek, agyonaszott vargák, girhes, csirizszagú cipészek, porszínű, lesoványodott asztalosok, sápadt hivatalnokok és kereskedők, mind, mind ott szorongtak a sárga bank előtt, amikor Emma megérkezett. Nem értette, hogy mi történt, de mert hirtelenében nem látott maga körül egyetlen ismerőst sem, nem kérdezősködött, hanem vékony, vézna testével előrefurakodott a tömegben. Mindenképp el akarta érni az ajtót, nehogy fölöslegesen várassa Ferencet. A betétkönyvet két kezével védőn a szíve fölött tartotta, és mihelyt egy keskeny rés maradt, azonnal előrelendítette magát, és így jutott fel az első, majd a második és végül a harmadik lépcsőfokra, a bank tetszetős, vasrácsos ajtajához. Lihegve nyomta meg a fényes kilincset, de az ajtó zárva maradt. Pár perc múlva újra lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett. Hirtelen úgy érezte, hogy jeges szél járja át szívét, riadtan körülnézett, és az egyre növekvő tömegben először a feldúlt arcú Eleknét pillantotta meg vörös szakállú férjével, azután Fodornét Linával, és Zelmát is látta, amint egy villanyoszlophoz támaszkodott; szép barna szemét mély, sötét karikák övezték, arca kétségbeesett, szomorú volt. Messziről a rohanó Farkasné közeledett, ünneplő sötétkék ruha volt rajta, és pettyes selyemsál fedte gömbölyű nagy fejét, mint szombaton, amikor templomba ment. Eleknéhez csatlakozott, és lihegve mondott neki valamit, aztán összecsapta a kezét, ős hangosan, legörbült szájjal sírni kezdett. Emma éppen Zelmához akart menni, azon gondolkozott, otthagyja-e biztos őrhelyét az ajtó előtt, amikor Vigdi, a kissé bicegő női szabó megszólította. Vigdi jámbor és alázatosnak látszó szürke munkásember volt, és a kisvárosban 181