Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

szednie, hogy megőrizze nyugalmát, és csitítsa szíve riadt dobogását. Látszólag sikerült is ezen az éjszakán békét teremtenie magában. A régi terveit kezdte szőni az alvó arca felett; elhatározta, hogy elmennek innen, valahol idegenben kibérelnek egy kis szobát, bútort meg szentképeket vásárolnak, és együtt fognak élni. Arra nem is gondolt, hogy meg kéne esküdnie vele, hogy fátyolosan, koszorúsán térdeljen le az oltár előtt. Nem érezte magát többé menyasszonynak, a templom is kihullott belőle, szerelme lángjai nem lobogtak többé; egyszerű tűzhely köré gyűltek érzelmei és gondolatai, a munkára gondolt és a gyerekekre, akik születni fognak, és a disznókra, amelyeket moslékkal kell etetni. A moslékot majd összehordja a szomszédoktól. Az ünnepnapból így lett hétköznap, az álomból valóság, a menyasszonyból hirtelen asszony. Behunyta szemét, és aludni próbált, hogy holnap korán kelhessen, kivegye pénzét a bankból, és azonnal indulhassanak. Egy percig sem akart tovább maradni ebben a városban. De az álom csak nem jött, behunyt szemmel feküdt ébren, és hallgatta az alvó férfi lélegzetét. A férfi, mintha gondolatait homályosan megérezte volna, álmában magához vonta, izmos karja ott maradt Emma keblén. Amikor Katka zörgetett, Emma vigyázva leemelte magáról a férfi karját, lekúszott az ágyról és ajtót nyitott. Katka a sok ital ellenére öntudatánál volt. Rosszul érezte magát a kocsmában. Amíg távol volt, a cselédlányok felfedeztek egy másik jósnőt, aki sokkal könyörületesebb volt nála, és a jövőt szebb színekkel festette előttük. Katkának csak pár híve maradt, ezek már a harminc felé közeledtek, a katonák, a legények elhanyagolták őket, és így jó volt nekik Katka is, akinek elpanaszolhatták bánatukat, és ennek fejében fizettek neki néha egy korsó sört vagy egy pohárka pálinkát. Katka érezte, hogy megöregedett, a napja végleg leáldozott, nem találta meg többé a kellő hangot, és néha, ha kiszáradt a torka, kétszer-háromszor is meg kellett kérnie egy-egy lányt vagy ismerős legényt, amíg az hajlandónak mutatkozott fizetni. Legszívesebben otthagyta volna mindjárt az elején az egész bandát táncukkal, vidámságukkal együtt, de félt, nem mert visszatérni... Jobb volt ott 177