Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

felállt, lerázta magáról a vizet, monokliját megigazította vörös, zavartan fénylő arcán. Lángné megmozdult, össze­harapott szája kinyílt, és félig behunyt zöld szemébe vissza­tért az eleven, kedves fény. A tiszt elegánsan meghajolt, kezébe emelte Lángné lecsüngő fehér karját és megcsókolta, pontosan úgy, ahogy Emma egyszer egy vasárnap délután a moziban látta. Emma nagy szomorúságában is nevetni tu­dott volna ezen a buta viselkedésen. Már a moziban is valami hasonlót érzett, de ott a nő nem Lángné volt, és a sezlon is más volt, legalábbis nem ő szokta porolni. Végre a tiszt összeverte bokáját, fogta a kardját és elköszönt. Egyedül maradtak. — Régen vagy itt? — kérdezte fáradtan Lángné. — Jaj, nagyságos asszony — tört ki Emmából a szomo­rúság. — Nincs semmi baj — nyugtatta meg Lángné. Magában az imént lefolyt kegyetlen, ádáz harcra gondolt. Ki hitte volna, hogy ez a figyelmes, művelt ember, aki epedő verseket írt hozzá, ilyen erőszakosságra képes? Ki hitte volna, hisz álmában sem jutott volna eszébe, hogy így nekitámadjon, durván, kíméletlenül, egész testi erejével. Egyszerűen ráve­tette magát, mint egy vadállat. És milyen ereje van, úgy kö­rülfogta a karjával, hogy moccanni sem bírt. Ordítani sem lehetett, a botrány miatt... Ö ... ó ... mennyire irtózott a botránytól, a szomszédok, az emberek nyelvétől. Nem bírná elviselni. Már tizenkét éve állja a harcot, nemegyszer kiállta a tűzpróbát, fegyelmezetten és okosan viselkedett. Ha akkor bírta, amikor még fiatal volt, éppen most kezdje, amikor arca már ráncokat rejteget? Soha, hadd fájjon a szí­ve, nem baj, senki sem tudja, senki sem látja. Lángné az olyan polgárasszonyok közé tartozott, akik ko­molyan hűek férjükhöz, és minden erejükkel azon vannak, hogy társadalmi helyzetüket becsülettel megtarthassák, hogy folt :ne essen tisztességükön. Lángné eddig megállta a helyét, és mélységes szánalommal és megértéssel gondolt barátnői­re, akik pokollá tették otthonukat, és férjükről úgy beszél­tek, mint a vérüket szívó, mérges csörgőkígyókról. Lángné hajlandó volt mindezt megérteni, hajlandó volt barátnőit 107

Next

/
Thumbnails
Contents