Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

MENNYI LEHETŐSÉG SÍRRA, HALÁLRA Mennyi lehetőség sírra, halálra, és mégis élünk: mennyi alkalom, hogy szót értsünk végre, és nem beszélünk. Apánk és anyánk szívében élünk csak, dc nyelvünk béna: töredéksorsunk micsoda rendszernek torz maradéka ? Képzelet bomlik: kristálypillanatok, gondmolekulák; egy perc összerakná késszé, egésszé a szó oszlopát, s csapong, vív, küzd a gondolat, elmerül, hogy fuldokolva, mint a gyöngyhalász a tenger gyöngye nélkül, sírjon bomolva. Nyelvünk tengelyén homok szitál, sikolt, csikorog szavunk, virágos kertünkben farkasok járnak, s nincs puskánk, botunk. Kiáltásunk riadt bégetés csupán, nem védnek kosok: őrizz hát te, védj meg, Szép Tiszta Törvény, fogalmazz jogot! Ki védae más, ha a teljes emberség nem szól, nincs szava, 27