Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

A KÖLTŐ KÉRDEZ (író-olvasó találkozón valahol Kukkóniában) A vers kelt-e visszhangot e tájban? Talál fülekre a kiáltott szó ? Vagy csak tovaszáll e sík határban, mint olyan, mi csak pusztába való ? Ha visszhangra talál, adja tovább a szív a szót: az anyanyelv fáján ne legyünk megült sas, ki ostobább, mintsem repülne hírrel a szárnyán! Itt élünk az Ar any ker t közepén, hol szeles a táj; nagy a léghuzat. Vannak itt még, kik szívük közegén átlényegítnek igét: szavakat ? Továbbadják a szót — ha még értik —, hogy más is értse? — Fiak, unokák! Bennük élünk, ha ők óvják, féltik összedőléstől nyelvünk templomát. Az unokák! S az ő unokáik... Rejtett ligetek gyöngyvirágai. Csírázó magok, s ha tavaszodik, ők az anyanyelv zöld kalászai. A nagyszülőktől hallgatnak mesét — Erős Jánost és Tündér Ilonát ? 23