Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

MÉRLEGEN Fél évszázad mérlegén csücsülve, sorsommal olykor megbékülve boldognak mondhattam magam. Szelíddé tett egy-egy csók emléke, óvatossá a fegyver törvénye, és rám parancsolt mindig a hasam. Kenyér és kása, máig is ennyi, nem több az adott: lenni, nem lenni — csak a szépség szomja a vagyonom. Megülve most fél század mérlegén, nem biztat semmiféle jó remény, nem bizony, ha magam nem biztatom. 97