Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

ÉVSZAKOK Földalolnak a fürjek a fűben, akácok ontják kelyhük illatát, s a kábult méhek aranynedűben hemperegve zúgják a méz dalát. Ilyen a nyár, így kezdődik minden: részeg bizalom mustja forr, pezseg, amíg szívünk ájult szerelemben fűszálak hegyén árván megremeg. Ilyen a nyár! így, a nap hevében érik most minden, érnek a napok, feogv ősszel majd a dér tenyerében dideregjünk, mint hullott csillagok, Most még nyári záporok öntik el szikkadt kertjeinket, még van remény, s a vihar után a méhsereggel a napot köszöntjük, s köszönt a fény. Csak az Ősz! A szó kiforrott bora: egy nyár tüze mennyiben lesz elég méltó az őszinte bizalomra, hogy kibéküljön a föld és az ég ? 98