Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

OTTHONI PERCEK Gyűlnek a napok, szaporodik bennem, osztódik a világ, s mégis az vagyok, akit megáldottál szép szerelemmel, s békességre szoktatsz, ha veled vagyok. Gyűlnek a napok, de egyre kevesebb azok száma, miket veled tölthetek. Percekké zsugorodik az időnek titka, ha itt vagyok: lám, máris megyek. Gyűlnek a napok, s alig marad óra, akár rövid, csendes, nyugodt pihenés, hogy két kezedből hulljon homlokomra csőkot arató, simogató vetés. Ruhám gombjait varrod: öltögető percekkel köt csak a cérnaszál idő. 79