Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

RITKA PILLANAT Szemed bujkál, felig megrovó, félig pajkos, kedves duzzogó, pillák rácsán ahogy rám tekint, s szó helyett csak befelé kacsint. Tudja bár, mit tudni kellene, s nemre int a szemöldök hegye, majd meghajlik, s mondaná: igen! Benne nyomban, gyorsan ott a nemi Incseleg sok kedves indulat, s elveszi, mit ád egy pillanat. Fölkínálja, mint tükör, magát: s bárhogy nézem, vissza mit sem ád. Ilyen ő, pajkosan duzzogó: tudja, hogy így illik, így a jó.