Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

AHOGY NÉZEM AZ ERDŐT A fák földig hajolnak a vihar előtt, amíg gyönge törzsüket nem koszorúzza évgyűrűk sokasága, és kérgük nem viseli évtizedek sok sebének hegét: de nem hajlik az ifjú törzs sem, ha erdővé sokasodik, hogy szembenézzen így minden veszedelemmel. Csak ők, a szélen állók bírják erővel, bírják az erdő biztatását, a sűrűség szeretetét, így nem üt rést a vihar az erdőn, de még inkább megvédi a benne lakó szelíd vadakat és madarakat: a sebes vihar csikorogva felfut a fák hegyére, hol a lombok összeborulnak, védik egymást a gallytörő erőszaktól, és mosolyogva súgják, susogják: fogóddzunk egymásba, csak a pitypang bóbitáját tépte meg a szél! 56