Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

SIMOGASS MEG, TE SZÉL Hol susog, hol kacag, van mikor aluszik, reggel ezüst harag, délben megalkuszik, délután simogat. Gyakran ilyen a bók, estére gondomat csókolja, mint a csók. Nyugtalan már a szél, nem pihen, nyugtalan, ránk nevet még a tél, borotva-kedve van. A szél kacér leány, délről ha fúj, nevet, északról büszke száj, talán asszony lehet. Bolond szél, bolondos. De így kedves csak a szél, egyszer majd tavaszt hoz, borotválhat a tél, virágot hint, csókot szívünkre, bokorra. Érkezzél meg jókor, te szél, te szél bokra, érkezzél meg jókor, érkezzél időben, amíg a szívünk forr 57