Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

őrseregét, s a ködlő Karcsa körül a táj zengő pacsirtaszónak örül. IV Messzi táj fiaként nézem fölötted a csókák, varjak kavargó seregét a szomotori torony ablakából, Kiskövesden túl, ahol a határból szemem befogja partjaid füzesét. Ez vagy, távoli határvíz, de nekem, emlékeimben már-már csodafolyó: hogy e tájnak rokona, fia legyek. V Karcsa! Bodrogköz keresztvize, aki századok múltán is „folyó" vagy, hol él fiad, a nép, ki e tájnak és neked örök hűségű, zsombéki tanyázója. S beszélget fölötted, ha más nem, a szél. Búcsúzom tőled — a pandalok alatt bőven legyen ponty, csuka, törpeharcsa —, te árva víz, hajdan folyó: te, Karcsa! 55