Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

SZEKSZÁRDI KÖZJÁTÉK Dorgona! Régi kenderasztagok. Gyalog Szekszárdról. Hideg csillagok kacagták a lent gyalog ballagót: fényben vártak a kenderáztatók. Pataksor! A nevét sem tudom már a víznek, mely bömbölt, ha jött a nyár, és szakadt a hegytetőn a felhő: szinte a városra dőlt a lejtő. Egy bérelt heverőn — ágyrajáró — laktam a várost: a csodaváró, az internált, a fura idegen. Barátom ? Tán kettő, ha volt nekem. Leghűbb barátom volt az ifjúság: életünk fáján a legszebbik ág, mely gyorsan zöldül, s gyorsan hervad el. Múltam kérdem, s ő kacagva felel: Mért nem maradtál eme földön itt, hol szerelem tárta ablakait ? Bár az ablak a házzal oda van: az ég megmaradt csillagaival. A parásztai hegy is termi még a lángszín kadart, nemes bikavért! 51