Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

A hegy itt maradt, ő nem menekül: fölötte az ég beborul, derül. A megyeház ? S fönt a Kálvária ? Ott nézett rátok az Isten fia, ahogy térdek között térdepelve készülődtetek a szerelemre. No, elég a hírből, szóból, elég! Átütni az emlékezés ködét, visszalátni az elmúlt éveket csak szeretném, de nem megy, nem lehet. Szekszárd! Mint búvár szállok a múltba: jaj, de mély e négy évtized kútja! Kutatok lent, hátha egy-egy gyöngyöt talál a kéz; de csak követ, göröngyöt tartok markomban — maradt még ennyi a múltból, ez is több, mint a semmi. Nézem a rögöt, követ: bennük él, bennük csak, ki mindenről szól, beszél. 52