Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

AZ ÉG ALATT, A NAP ALATT A vén Somhegy nem kiált ránk ennyi év után, nem kéri tőlünk számon a sok-sok halihót, a Szépkő sem int meg, és az Álomtó partján nem fütyülnek ránk a cinkos feketerigók. Szívünk zárt kapuja mögé ugyan ki látott ? A hegyek nem, bár ők magasra nőttek fölénk, csak a felhő: ha szél zavarta., ránk kiáltott,, nem feleltünk, ő dörgött és esőt szórt közénk. Eső, harmat, virág köszöntött, völgyek, hegyek, vizek, fák, bokrok, vonatok füstje, majd az éj, csillagok között a hold, jó szagú rét, berek; de elsőnek most is én köszöntlek, mint a szél. S látod, a józan nyár is köszönt, a nyár tudja most is, amit mi gyakran nem tudunk, úgy lehet, hogy a napok, órák s a percek zárt kapuja mögött birtokba vehetjük a földet s eget: a táj hozzánk szelídül, körben az évszakok állnak, már minden kapu kitárul előttünk, és vezetnek a felhők, a folyók, patakok — és Önmagunkkal már gyakrabban szembenézünk. 46