Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

SZÜLETÉSNAPI ELÉGIA Nincs nyugalom: megnő, szaporodik a világ körülöttünk, az ember fölé ágaskodik minden, amit maga rak kőről kőre, majd visszahúzódunk mindentől, eltávolodunk, hogy egy tekintettel befogjuk az egészet. Mit látunk ? Szerelmet és gyűlöletet: osztódást és osztozkodást! Bölcsőtől a koporsóig osztódik az ember, kunyhók, paloták ablakai mögött gyűrűzik, gomolyog, kiborul az ajtón, gurul, fut a gyalogutakon, a világ országútjain az emberré vált szerelemcsoda, hogy ifjú lakodalmak, nászágyak, sikoltozások után teremtődjön újra az ember — szerelemre, gyűlöletre. Öreg emberek fogynak, zsugorodnak a világ gyűrűs gomolygásában, amíg a család fölgyorsult részecskéi, protonok, neutronok száguldva keresik helyüket a negatív és pozitív töltésű térségekben. Nincs nyugalom! Mindenki befutja az elrendeltetett ívet, ki korábban, ki később, 31