Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

szélős őrmester ugrott ki ingujjban, és az épület előtt ácsor­gó megdöbbent küldöncökre ordított: — Riadó! Belőtték a temetőt! Támadás várható. A század­parancsnokok azonnal riadóztassák a századokat! Az alez­redes úr parancsa! A küldöncök szétrohantak, Tivadar is nekilódult. Az or­szágúton ekkor már futólépésben sorakoztak a századok. — Hol jártál? — kiáltott rá a zászlós már messziről. — A főhadnagy már háromszor kerestetett. Iszonyúan dühös a kis öreg — karolt aztán bizalmasan Tivadarba —, nincs egyetlen harckocsink sem, nincs egyetlen teherautónk, az ales ma hajnalban minden gépesített járművünket átvezé­nyelte a svábokhoz. Most próbál távbeszélőn visszaszerezni valamit. Benne vagyunk a csőben, öregem. Szaladj, szedd össze a szakaszodat. Hátvédben maradunk. Ez a parancs. A robbanások zaja egyre közelebb jött, a sűrű, piszkos füst­gomolyagok már a falu eleje fölött feketélltek, és a kötöző­hely előtt már csoportokban tolongtak, sántikáltak, széde­legtek a roncsolt karú, lábú, arcú, véres rongyokba pólyált emberek. A könnyebb sebesültek első hulláma már őket is elérte: elöl egy sápadt zászlós botorkált, vérző jobb karját a bal kezével támogatva, és mikor észrevette Tivadarék időközben előkerült főhadnagyát, bocsánatkérően dadogta: — Tíz embert sikerült kihoznom, a többi mind ott maradt. Tíz embert — intett a háta mögé a fejével, mert a kezét nem használhatta. —• Tíz embert, és az is mind sebesült... A had­nagy kikészült... Most vitték be a sekrestyébe ... A kápolna sekrestyéjében rendezték be a műtőt, két fiatal orvos operált két asztalon, a megoperáltakat az udvaron át a pópa hajdani házába cipelték, de Tivadar egy kilométer­kőre állva észrevette, hogy a kápolna előtt egy szanitéc altiszt lökdösi félre az embereket, és a kápolnából katonák cipelik ki a faragott tölgyfa padokat. — Sok a sebesült — suttogta mellette egy halálsápadtra ijedt, hórihorgas legény, aki követte a pillantását. — Már a kápolnát is kiürítik ... De ezek csak a hátvédtől kerültek vissza, a többiek mind ott maradtak . .. 98

Next

/
Thumbnails
Contents