Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

remet, hozattam egy fél liter rumot. Itatni kezdtem a fiút, mert bajtól féltem. Délben, mikor az ebédünket hozták, az őrparancsnok hívatott. Sápadt volt, mint a viasz. ,„,A menyasszonya megölte magát az éjjel. De ne mondd meg neki." Nem mondtam meg. Beletöltöttem a maradék rumot, délután lejárt az őrparancsnok szolgálata, beküldött még egy fél litert. A maga emberségéből. Hétfőn reggel kiengedtek. De csak a kihallgatás után. Még ez volt a jó; ha odaengedtek volna a kihallgatásra, nem tudom, mi történt volna. A századosunkat még mindig ette a fene. Aznap úgy meghajtott a gyakorlótéren, a nyálunk is elapadt bele. Déliig nyalatta velünk a port. Mikor az ebédet hazavittem, még nem volt otthon. Este került haza, dudorászva, széles jókedvében. „Megvolt a nő, Kóré — rikkantott rám már a küszöbről. — Ma reggel elutazott az ura. Megmentettük a becsületet, Kóré." „Hanem a barátom menyasszonya, az meg közben felakasztotta magát, százados úr" — vágtam rá, de legszívesebben a pofáját szerettem volna szétvágni. „Micsoda?" „Fölakasztotta magát. Kár volt azt a legényt nem hazaengedni, százados úr." Olyat villant a szeme, azt hittem, megint pofon ver. „Ha ilyen buta tehén volt, akkor még jó, hogy nem engedtem haza. Nem jó, ha a baka botrányba keveredik — mondta hetykén, de látszott, hogy belülről nem olyan nagy legény. Valami lehetett a szememben, mert rám nézett, hozzám lépett, megfogta a zubbonyom gombját. — Nézd csak, Kóré — mondta egészen csendesen —, tudod, hogy szeretlek titeket. Nem mondhatjátok, hogy rossz dolgotok van a kezem alatt. Hanem kettőt jegyezz meg magadnak, édes fiam: ha látod, hogy rossz kedvemben vagyok, akkor tágulj előlem, de nagyon; ha pedig megjegyeznivalód van a parancsaimmal kapcsolatban, hát azokat nyeld le. Egyszer s mindenkorra nyeld le, megértetted?" Megértettem. Egyszer s mindenkorra megértettem. Ha jól mennek a dolgok, akkor nincs baj. Akkor olyan hozzánk, 94