Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

mint a jóságos gazda a kutyájához: megsimogatja, dob neki egy-két jó falatot, maga mellé ülteti a homokfutójába. Még a tüskét is kiszedi a talpából. De ha nem jön el a nő, vagy rosszul jár a kártya, akkor coki, paraszt, mert oldalba rúglak, akkor alkár meg is dögölhetsz a menyasszonyoddal együtt. Megértettem. Akkor értettem meg, azóta tudom. Felvonta a vállát, gondosan eloltotta a cigarettavégét, a zsebéből bádogdobozt húzott elő, belemorzsolta az eloltott csikkből megmaradt dohányt. — A lány nem került szóba többet — folytatta borongósan —, a barátomat még aznap este megbicskázta a lány apja, hat hetet feküdt kórházban. Mire felgyógyult, leszerelték. Csak a mozgósításkor kerültünk újra össze. Hát így értettem én meg, hadapród úr, mi végre vagyun'k a földön ... — A századossal mi lett? — kérdezte Tivadar csendesen. — Mi lett volna? Azóta már alezredes. Szerettem volna vele együtt kikerülni ide, de sajnos, úgy látszik, ő már mindig otthon marad. Ojonckiképző. Az emberei imádják. Olyan hozzájuk, mintha az apjuk volna ... Elhallgatott. Szél támadt, frissen, 'fürgén kergette maga előtt a ködöt. Percek alatt újra kitisztult az előttük elterülő völgy, kitisztult az égbolt is, már a szemközti kis erdő körvonalait is ki lehetett venni. A fejük fölött újra felugattak az aknavetők, valahol a temető szélén géppuskák kelepeltek, a magasban, egy valószínűtlenül távoli felhőfoszlány körül két repülőgép kergetőzött. Az emberek a földhöz tapadtak, közelebb markolták magukhoz a puskát, a könyökük ugrásra készen feszült az oldalukhoz. A felhőfoszlány széle ott a magasban váratlanul megpörkölődött, fekete füstfelhőt fiadzott, az egyik repülőgép pörögve, bukdácsolva zuhanit alá. Valahol messze mögöttük tompa becsapódás súlyos puffanása hallatszott, és Tivadar a távolból sebesültek nyögését és haldoklók megkínzott hörgését vélte hallani. De kisvártatva elült a zaj. — Még mindig nem árulta el, maga szerint mit keresnek azok ott a túloldalon? Kóré nagyot nyújtózott. 95