Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

izgatott kérdéseire. A zászlós erre tisztelettudóan a századoshoz fordult felvilágosításért, de ez felelet helyett olyan helyre küldte, ahova a zászlós semmi körülmények között se mehetett volna. Szerencsére a százados nem erőltette a dolgot, ehelyett visszabújt a zubbonyába, és lányok után érdeklődött. A századost és embereit mindenesetre lelkesen ünnepelték. Egészen addig, amíg meg nem tudták, hogy a százados az ő helyükbe jött, ők viszont kötelesek haladéktalanul elvonulni a százados által elhagyott helyre, ahová már napok óta várják őket, s nem éppen barátságosan a késedelem miatt. Ezt a százados nyomban közölte is a főhadnaggyal. A főhadnagy viszont felháborodottan mentegetőzött, hogy ő minderről semmit sem tudott. Aminthogy úgy is volt. Ez azonban mit sem változtatott a dolgok lényegén, és a főhadnagy másnap hajnalban, miután összehúzott szemmel szemlét tartott az emberek és fölszerelésük felett, útnak indult századával, a zászlóssal, Tivadarral és Tokáss őrmesterrel egyetemben, de Zete Jani és három társa nélkül. A főhadnagy távozó emberei csúnyán és sötéten néztek hátra a százados maradó emberei felé, ezek viszont kárörvendve és vigyorogva néztek vissza rájuk, és gúnyos, valamint aljas tanácsokat eregettek utánuk. — Végtelenül egyszerű az egész — mondta a százados búcsúzóul a főhadnagynak —, amint a parancsból látod, ma estig negyven .kilométert kell megtennetek. Holnap huszonötöt. Aztán már ott is vagytok. A térkép pontos, de ha közben valahol felismerhetetlenné lőtték volna az utat, ott a vezető, majd útbaigazít. Azért adtam mellétek. Nehogy eltévedjetek — tette még hozzá kajánul, és hátat fordított. A vezető nem szívesen ment, és útközben sokat fecsegett, amitől a főhadnagynak piros lett a füle hegye. — ... meg amikor a konyhánkat szétlőtték, az úgy volt... — Na jó — mondta idegesen a főhadnagy —, és a foglyok? Sok fogolyt ejtettek? — Foglyot? Lehet. Én nem láttam őket. Hanem mikor a svábok tévedésből belénk trafáltak ... 79