Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

utáin az ejtőernyős gyertyák fényénél Időnként még a pilóták ibőrsisakos fejét is ki lehetett vemni. Ez is iragyogó vo;lt, és némiképpen izgalmas, mert újszerű. A zászlós viszont megjárta, mert a sötétben egy lucskos trágyadombra tévedt, és ott hasalt fél éjszakán keresztül. — Barátom, szügyig jártam a ganéjban! — mesélte másnap csukladozó nevetéssel, miközben az ádámcsutkája furcsáin mozgott fel és alá az átélt izgalomtól. De hajnalra megállapították, hogy a libalegelő mellől két házat elhordott az ördög és a bombák, és a romok alól csak órák múltán sikerült kihalászni Zete Jani őrvezető,

t meg három bakát. Ezen Tivadar hosszan elgondolkozott, miután megtudta, hogy Zete János tartalékos őrvezetőt az utolsó percben hívták be, mivel egy gazdag szénkereskedő egyetlen szerelmetes fia — ugyancsak az utolsó percben — lemondta részvételét a háborúban. Zete Janinak fekete volt az arca, mikor kihúzták, mint hajdan, mikor a kovácsműhely korma szállta be, és a fogai csúnyán vicsorogtak hideg ajkai alól. A temetésen a főhadnagy megható beszédet mondott, és azon a napon nem volt díszmenet. Másnap egy valóságos százados érkezett a faluba, némileg piszkosan és beretválatlanul. Az emberei nagyon rongyosak voltak, és alighogy megérkeztek, lehányták az ingüket. Magasztos látványt nyújtott, amint beesett, gyulladt szemükhöz emelték izzadt gönceiket, és gondterhelt homlokkal keresgéltek a ráncok között. A százados helyett ezt a műveletet a legénye végezte el, miközben sűrűn vakarózott. (A legény, nem a százados: a százados nem, mert a százados akkor már a kútnál állt, és két marokkal szórta magára a vizet.) Tivadarnak valahogy nem tetszett a dolog, a zászlós pedig szóvá is tette. Az emberek azonban valami különös, más vidékről jöhettek vissza [némelyiknek véres volt az inge, mások sántítottak, vagy a karjuk volt bekötve, esetleg a fejük), mert tiszteletlenül válaszoltak, sőt akadtak, akik egyenesen mocskos hangon feleltek a zászlós komor és 78