Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

maga elé: Niagara! Ezek voltak Hernádi Tivadar rémületei. 1 Tivadar tehát nem félt a félelemtől: nyugodtan várt rá. Miután órák hosszat álltak a zuhogó esőben, a teherau­tókat megtömték emberekkel, a volánokhoz sofőrök ültek, a motorokat begyújtották. Ezután új, lihegő parancsok ér­keztek, ismeretlen helyekről, ismeretlen okokból: a sofő­rök leállították a motort, kimásztak a volán mellől, károm­kodtak a foguk között, s az embereket ismét leszállították. Ezt többször megismételték. Végre alkonyat felé határozott parancs érkezett, hogy az éjszakát az emberek a faluban töltik, az autók vonuljanak el, a legénységet el kell szállá­solni. Az emberek megkönnyebbülten káromkodtak, a sofő­rök megkönnyebbülten másztak vissza a kormánykerék mel­lé (mindenesetre ők is káromkodtak), és a szakácsok ki­osztották a vacsorát. öt perc múlva újabb parancs következtében megint meg­tömték a gépkocsikat, az emberek csajkával a kezükben za­bálva, szitkozódva foglalták el előbbi helyüket, és a kocsik csúszva, csobogva, zötyögve, megindultak a feneketlen sár­ban. Tivadar meghúzta a derékszíját, és Hajnalra gondolt. Ügy hitte, néhány óra múlva meglátja a lövészárkokat, ahonnan majd szép és szomorú leveleket fog írni neki. Négy kilométerrel odébb lerakták őket, s másnap negy­ven kilométert gyalogoltak sík országúton, míg egy újabb kis faluhoz értek. Útközben azonban már egyre sűrűbben láttak romos majorokat, feketén ásítozó gránáttölcséreket, felborult, kiégett gépkocsikat, elhullott lovakat, és ebből sejtették, hogy valóban háború van. Az embereket elszállásolták a meglehetősen épségben ma­radt kis faluban, s így Tivadar még sokáig nem láthatta meg a lövészárkokat. Ezzel szemben ragyogó harcászati gyakor­latokat tartottak a sáros libalegielőn, és nem utolsósorban gyakorolták a díszlépést is. Időnként ikevély német páncélosok robogtak át a falun, a sár magasra freccsent a nyomukban, és az emberek mély­séges elismeréssel bámultak utánuk. Néhányan lelkesen in­tegettek is, mikor átrobogtak köztük, de a németek úgy 74

Next

/
Thumbnails
Contents