Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

ültek a kocsikon, mint az ifjú germán istenek, fenségesen és gőgösen, és az emberek keze szégyenkezve hanyatlott le. A bajuszos kis mókusember meg is jegyezte: — Gőgösek a fritzek... Azt hiszik, csak ők tudnak verekedni. — Ügy, ahogy ők, nem is tud más — szólt közbe váratlanul égy nyers, éles hang. Az emberek összerezzentek, Tivadar is csodálkozva fordult hátra. Meglepte a hang hivalkodó önteltsége, és a közbekiáltót kereste. Nyurga, fiatal szakaszvezető volt, nyitott köpenye alól négy-öt érem villant elő, a szeme gúnyosan, megvetően szúrt bele az emberek hátába. Tudta, hogy az emberek félnek tőle: szeretett azzal dicsekedni, hogy már kétszer szerepelt önkéntes kivégzőszakas2íban, s ilyenkor úgy nézett végig az embereken, hogy azoknak táncolni kezdtek az idegeik. Pesti vagány volt, kéjelgett benne, ha kibabrálhatott velük, és gyakran helyezte kilátásba, mi minden történik majd a lógósokkal és a zsidóbérencekkel, ha majd igazából is Szállási veszi át a hatalmat. Az emberek nem nagyon tudták, kik a zsidóbéreneek, de azért osztatlanul utálták, és a háta m'ögött rohadt örömkatonának nevezték. — Nono — morogta békülékenyen a kis mókusember —, azért a pesti gyorshadosztály sem volt kutya. Tavaly, amikor ... — Mit ért maga ehhez, apafej — fordult feléje nyomban a szakaszvezető —, ezek már megjárták Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Afrikát, — tudja maga, hogy ezek hogy rohantak végig a világon? — Fölényesen várt, aztán elfordította róla mandulavágású, keskeny résű szemét, megvetően legyintett: — Balfácán maga ehhez, vén szivar! A kis mókus mogorván húzódott odébb, csak mikor már lőtávolon kívül került, morogta mérgesen az orra alá: — A pesti gyorskocsizók nem imponálnak nekije, csak a svábok. Le vagy hányva, te ikoszos pesti strici ... Te rohadt örömkatona ... Tivadar azonban váratlanul megmagyarázhatatlan dühbe gurult. Franciaországra gondolt, és látta, amint a kurta szárú, könyörtelen csizmák, még Ausztria és Csehszlovákia 75