Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

mert akkor vette észre az újoncok háta mögött Tivadart. Az újoncok tiszteletteljesen megborzongtak, mert egyszerűen nem hitték, hogy szakaszvezetőtől felfelé is lefagyhatna valakinek a lába. — No majd meglátjátok — [fejezte be elmélkedését a kis mókusember —, majd meglátjátok. Az újoncoknak azonban ennyi is elég volt ahhoz, hogy komoly katonáknak képzeljék magukat, és még jobban meghúzták a puskaszíjat a vállukon. A főhadnagy is zsebre tette a fehér tiszti kesztyűt, és egyszerű barna bőrkesztyűt húzott. Útközben egy gyenge pillanatában bevallotta a zászlósnak és Tivadarnak, hogy még sohasem járt hadműveleti területen, és mos,t sápadt volt és kifejezetten lámpalázas. (A zászlós ugyan Tivadar füléhez hajolva azt állította, hogy a főhadnagy fél, mint egy koszos kutya, ez azonban nem lehetett igaz, mert a főhadnagy, saját állítása szerint, még sohasem félt életében.) Tivadart azonban ez nem hatotta meg, mert ő igenis sokat félt már életében, és nagy gyakorlatra tett szert a félelmek terén. Gyermekkorában például olykor percekig á.llt a hálószobai tükör előtt, a függönyt (sárga volt, súlyos tapintású és porszagú) az ablak elé vonta, miáltal félhomály lett, és az emberek sem láthattak be az utcáról, aztán rettenetes grimaszokra kényszerítette az arcát, míg a végén komolyan megrémült saját torz tükörképétől, és nyögve-nyüszítve az ablakhoz rohant. Elrántotta a függönyt, feltépte az ablakot, és derékig Ikilógott rajta, ki, az utcán járó emberek közé, nehogy a szobában levő démoni tükörkép megragadhassa. Vagy játszott olyat is, hogy este, lefekvés után lehunyta a szemét, és iszonyú dolgokra gondolt a sötétben, vasorrú bábákat és undorító sárkányokat idézett meg, amelyektől szívdobogást kapott vézna bordái alatt, és lidércnyomásos álmai lettek. Egy ízben felsírt ilyen alkalommal álmából, és mikor felébresztették, hetet-havat összehordott véres kezű emberekről és hosszú konyhakésekről. (A konyhakésektől különben függetlenül is félt, teljesen önállóan. Valamint félt a villámlástól, az ugatós kutyáktól és a W. C. zuhogva lezúduló víztömegétől, időnként kimeredő szemmel vacogva 73