Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Kis hazai disznóság — mondta elérzékenyülve, majd hirtelen támadt aggodalommal megkérdezte: — Bicskád van-e? Remélem, nem indulsz útnak anélkül? — Nem szoktam bicskát hordani — mentegetőzött szégyenkezve —, de majd veszek a kantinban. — Ki tudja, mit sóznának ott rád. Ne, itt az enyém — nyújtotta át gyöngyház nyelű bicskáját, de előbb óvatosan megkarcolta a hegyével Tivadar csuklóját meg a magáét is. — El ne vágja-a barátságot, azért — dörmögte magyarázatképpen, aztán megölelte Tivadart, kockás zsebkendővel megtörülte a szemét, és elcsoszogott. Én csak azt mondhatom, amit a többiek mondtak. De az biztos, hogy Széles elég sokáig hallgatott, vagy folyton másról beszélt, Tivadar pedig egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni, sőt mikor hónapokkal később újra elővettem a jegyzeteit, rájöttem, hogy érthetetlen okokból szinte kedvét leli benne, ha minél jobban összekuszálja a dolgokat. Több ízben rajtakaptam, hogy — különösen a gyerekkorába visszanyúló részletek során — igyekszik fonák megvilágításba helyezni a saját személyét, sőt mintha szándékosan kerülné azokat az eseményeket, amelyek kedvező fényben tüntethetnék fel őt és az ő szerepét az események sodrában. Hajnal bátyjáról például már az iskolában minden kis elsős tudta, hogy nyálas alak, közönséges stréber, amolyan fontoskodó ,,holnap majd bejelentlek az osztályfőnök úrnak, tudd imcg", rohadt kis nyaf.konc, semmi egyéb. Aminak a bizonyos gyerekkori párbajnak a története is Tivadar fantáziájában születhetett meg, de engem nem vezethet félre, ahhoz túlságosan jól ismertem a szereplőket, és amit tudok, azt ki is köpöm. Először is nem igaz, hogy Hajnal bátyja két évvel járt alattunk, hanem csak eggyel: ha két évvel fiatalabb lett volna, észre sem vesszük. Az ember a gimnáziumban nem szokott törő dini a két évvell alatta járó kölyökkel, még mit ne,m. Az igazság az, hogy a kis dögnek, az ördög tudja, hogyan, sikerült kijátszania az éberségünket, és befurakodott az iskola cserkészcsapatába, .abba, amelyet mi tákoltunk össze 65