Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Komoly és megértő bácsi — nézett utána Hajnal tisztelettel. — Vajon milyen rangban lehet? Bevallom, én nem ismerem a rendfokozatokat, mert katonák közeledtére mindig lesütöm a szemem. Bátyám, a tiszt, haragszik is ezért. Most azonban igazán szeretném tudni, ki lehet, s lehet-e bízni ígéretében, hogy óvni fogja magát, szerelmem... — Magasabb rangú tisztek ígéretében mindig megbízhatunk — jelentette ki Tivadar azonnal és szemrebbenés nélkül. — Ez az úr a zászlóaljparancsnok. Kemény katona. A kapuőrnek kidülledt a szeme, az ádámcsutkája fennakadt a szűk gallérban, a szája szólásra tárult, de Tivadar elébe állt. — Nyert ügyem van — kacsintott Hajnal felé. — Bizonyára irodába rendel, bár ezt némileg restellném is. Hajnal azonban megrovóan pillantott fel rá. — Szép a férfias bátorság — mondta —, de gondoljunk kedveseinkre is. Nem élném túl, ha baja történnék. Ezt ne felejtse el. De ne haragudjék: valóban ilyen magas rangú tiszt az a bácsi? — De drágám — háborodott fel Tivadar —, hát nem látta a kardját? És a zsinórjait? És a bajuszát? És a ... — Elég! Elég — szakította félbe Hajnal felemelt ujjal, bár szerető mosollyal —, amit ezeken kívül nem láttam, arra nem is vagyok kíváncsi! — Aztán lágyan megcsókolta Tivadar szemét, és kétszer az ajkát. Tivadar tehát belépett a kapun. A századirodában Tokáss őrmester űr fogadta, és leereszkedő imordulással vette át a behívóját. Aztán meglepetten ugrott fel. — Bocsánatot kérek — hebegte kivörösödve —, nem tudhattam! Izé ... elnézést kérek, hadapród úr, nagyon sajnálom ... Tivadar legyintett. — Nem történt semmi — nyugtatta meg, mivel látta, hogy esetleg gutaütés veszélye is fennforoghat. Viszonzásul megtudta, hogy a század készen áll, és még az este vagoníroznak, így hát nem mehet már ki a városba. Délben meglátogatta Füstmacskássy, s búcsúzóul jókora csomagot nyomott a kezébe. 64