Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Így nem beszélnek egy pár hónapos fiatalasszonynyal — kiáltotta. Elcsodálkoztam. Magamban gyorsan utánaszámítottam a hónapokat — valami másfél év jött ki —, de nem ez volt a fontos; máskor nem volt ilyen érzékeny. Akkor már a könnyei is megeredtek. Nem torzult el az arca sírás közben; két keskeny, fénylő sáv jelent meg az orra két oldalán, de az arca mozdulatlan maradt, csak a szája remegett erősebben. Ilyenkor olyan szép volt, hogy belefájdult a szívem. Megpróbáltam kiengesztelni: persze ezzel semmivel sem lettünk hamarabb készen. Háromnegyed hét volt, mire kiviharoztunk a kapun. Útközben a villamos is lerohadt, akkoriban ez mindennapos volt, úgyhogy kénytelenek voltunk kiszállni, és gyalog rohantunk a liget felé. Hét óra öt volt, mire a cirkuszhoz értünk. De az előadás csak nyolc órakor kezdődött. —- Csak nyolckor kezdődik — állapította meg Judit dallamosan, és ezzel az ügy el volt intézve. De részemről nem: aki a jegyeket veszi, igazán megnézhetné, mikor kezdődik az előadás. Hümmögtem valamit, aztán rákezdtem: — Látod ... \ — Semmit sem látok — perdült felém villámgyorsan, és a szeme is villámlott egyet. Nem nagyot, picit. De ahhoz éppen elég volt, hogy elhallgassak. Még várt egy keveset, aztán elégedetten vette tudomásul, hogy visszavonultam. Hiába, nagyon szerettem. Belém karolt, és megindultunk visszafelé a sétányon. — Legalább sétálunk egy kicsit — mondta ábrándosan —, úgyis olyan régen sétáltunk együtt a ligetben. De nem sétáltunk, a játszótér szélén leültünk egy padra. Még egészen világos volt. Átöleltem a vállát, szerettem volna egy kicsit udvarolni neki, de nem lehetett: a szemközti padon egy kerek képű űr ült, újságot olvasott, a lába előtt egy kis foxi hevert, és folyton felénk bámult. A következő padon pedig egy öreg néni üldögélt az unokájával. A néni horgolt, a kisfiú — talán hároméves lehetett — ugyancsak felénk pislogott. Nem szeretek társaságban udvarolni. Inkább a kis kutyának kezdtem pisszegni, óvatosan, hogy a gazdája észre ne vegye, de Judit leintett: 608