Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Nem kapott megfelelő ellátást a fővárosban? A két kiló miatt gondolom. — Mit ellátást?! A lelkesedéstől fogytam le, nem a koplalástól! A lelkesedéstől, uram, illetve elvtársam! Micsoda napok! Kész történelem! Nem tehetett róla, ez a szöveg nem tetszett neki. Nem szerette a túlzottan lelkesedőket, igazán nem tehetett róla, de a hang újra nyakon löttyintette a békülékenységét. — Szakszervezeti kiküldött? — .kérdezte, csak hogy kérdezzen valamit. — Vagy talán a párt képviseletében vett részt a nagygyűlésen? — Háztulajdonosok és önálló húsiparosok megfontoltan haladó pártja, tette hozzá gondolatban, de az aktatáskás felhevülten csapott a mellére: — A saját költségemen utaztam fel. A saját költségemen, uram! Elvtársam! Én illegalitásban éltem! Három hónapig éltem illegalitásban! Nem maradhattam ki ezeknek a sorsdöntő napoknak az eseményeiből! A múlt kötelez! De erről egyszer majd részletesen beszámolok magának. Én ismerem magát, Széles úr, hm, Széles elvtárs... Már régebben el akartam magához menni — hadarta, látva Széles csodálkozását —, én jól ismerem magát. Nagyszerű, hogy így összetalálkoztunk. Legalább mindjárt, izé, nem, majd a gépben, persze, ha maga ás ... nem is tudom ... Izgalmában elveszítette a fonalat, s túl kövér volt ahhoz, hogy meg tudja találni. Széles ébredező érdeklődéssel szemlélte. — Ugyanis ... én mindig baloldali voltam — találta meg végre a hangját. — Ezért utaztam fel. Egyszerűen fel kellett jönnöm. Az üzletet, kis posztókereskedésem van, talán tudja is, a feleségemre hagytam, és felutaztam. Ezzel tartoztam a múltamnak — szögezte le még egyszer. — A politikai múltamnak, természetesen. — Csakis — hagyta rá engedékenyen, és fél szemmel a villanyórára pillantott. Még húsz perc. Rőfös, nem húsiparos. Háztulajdonosok és önálló textiláru-kereskedők rőf ölve haladó pártja. Vajon mit akarhat? — Fel kellett utaznom! Kellett! Majd egyszer elmesélem magának. Ügyis meg akartam látogatni. És . .. 569