Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— És ... intézett valamit? A kérdés egészen önkéntelenül csúszott ki a száján, utóbb maga sem értette, miért tette fel, voltaképpen nem Is nagyon figyelt már oda. Valami vaj lehet a fején. Szép, aranysárga, kicsit avasodó, olvadozó vajacska, ez volt az utolsó gondolata, azzal már el is ejtette a témát és az embert. De a kérdés kicsúszott, és feleletet is kapott rá. — Hogy intéztem-e? 'Nem. Sajnos, semmit sem intéztem. Egy kis petíciót akartam átadni. Az üzletem ... ugyebár ... úgy hallom, államosítani akarják az üzleteket is. — A fénylő á'brázat elhomályosodott, most olyan volt, mint mikor egy szépen kifényesített lovaglónyeregre az átizzadt nadrág tapintatlansága folytán folt esik. — Ezért is szerettem volna magához... de erről majd otthon. Majd egyszer elmegyek ... nem is: majd maga jön el hozzám, Széles úr. Elvtárs. Hozzám, az üzletbe. Van még egypár szép, békebeli anyagom — hajolt bizalmasan az arcához, csettintett is hozzá. Hagymás rostélyos. És fokhagymás kolbász. Sör is. Sok sör. Annak a két kiló súlyveszteségnek pontosabban utána kellene nézni. — Bár nevetséges. Énrám ez úgysem vonatkozhatik. Én illegalitásban éltem. Megtagadtam a katonáskodást. Ezt számításba kell venni. Nem igaz? — Persze, feltétlenül. — Az ember kezdett határozottan az idegeire menni. Űjra a villanyórára pillantott, de a gondolatai máshol jártak, még egyszer oda kellett pillantania, de most sem látta a mutatókat. Katonákat látott, puskákat, szuronyokat és ágyúkat. Üres zubbonyujjakat és művégtagokat. Megtagadta a katonáskodást. Sokan megtagadták. Ügy tagadták meg, hogy átszöktek. Vagy beálltak partizánnak. Vagy bujkáltak a sárga csillag és a sárga karszalag elől. De ez nem zsidó. Nem is szökött át. Akik átszöktek, azok másfajták voltak. Másképp beszéltek. Más volt a szavuk járása. A viselkedésük is. Az egész magatartásuk. És voltak, akiknek nem sikerült átszökniük. Azok ott maradtak. így jutottak hozzá az üres zubbonyujjakhoz és a művégtagokhoz. 570