Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

sága csendül ki, de ajkán már dacosan ébredezik a felszabadult szó joga, és ez is valami. — Hát — kezdi lassan, akadozva —, az az elvtárs ott nagyon szépen beszélt... Jól beszélt... Meg is értettük ... — Néhányan kuncogni kezdenek, megjegyzések röpködnek. De az öregasszony nem hagyja magát: — Mit vihogtok? — fordul hátra dühösen. — Ha tik nem értettétek, hát hallgassatok. De én megértettem. Azt mondta az elvtárs, hogy vitázzunk. Hát én ezt megértettem, és most vitázni akarok. — A hangja az izgalomtól rikácsolásba csap át, az arcán lázrózsák jelennek meg, úgy rikoltja: — Azt akarom vitázii, hogy mi lesz az én tetőmmel?! Ne csak mindig a szám ikat mondják az elvtársak; azt mondják meg, mikor csináltatják meg az én házamon a tetőt?! Én huszonhét éve rakom a szárítóban a nyers téglát, három gyereket neveltem fel, és a tetőmön becsorog az eső! Most már senki sem kedélyeskedik, itt is, ott is felvillan egy-egy szempár, újabb kezek emelkednek a magasba, mindenkinek eszébe jut a maga sérelme. Az öregasszony diadalmasan néz körül, megrázza az öklét. — Két éve kérem -már az elvtársakat, csináltassák meg a házamon a tetőt, mert ez nem igazság! Ez nem üzemi lakás, ez disznóól! Tíz éve rossz a tető a házamon, és itt még a munkásosztályról beszélnek az elvtársak. — Elérzékenyedik, már a szemét törölgeti, tétován leül, aztán még egyszer felkiált: — Csináltassák meg a tetőmet! ... A terem forr, minden kéz a levegőben van, mindenki egyszerre beszél. Széles nagy nehezen lecsendesíti a zűrzavart. — Panykóné — görgeti aztán szelíden a szavakat a beállott csendben —, mi most a tégláról szeretnénk beszélni. A termelésről. De azért nem baj, hogy szólt, nem akarom azt mondani, hogy a maga ügye nem tartozik ide. Az is idetartozik. Hanem maga azt mondta, tíz éve rossz a tető a háza felett. Lám, maga hét évig szótlanul toldozgatta-foitozgatta a lyukakat a feje fölött, most meg a mi háború utáni három évünkben egyszerre megharagudott. Ránk haragudott meg, nem azokra, akik hét évig a fülük botját sem mozgatták maga miatt. 556