Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Mert most már nem lehet tovább toldozgatni! — kiált közbe az öregasszony sírósan. — Tudom, Panykóné. Csakhogy a maga házán nemcsak a tető rossz. A hátsó fal gerendával van megtámasztva, a konyháját ellepte a gomba, az ajtó alatt befütyül a szél. A maga házát tetőtől tövig rendbe kell hozni. Úgy, ahogy a Droíbikékét, a Vavelékét meg a Lengyelékét rendbe hoztuk. Maga előtt még ketten vannak, akiknek még rosszabb állapotban van a házuk, mint a magáé. Maga lesz a harmadik. Addig még kibírja, Panykóné? — Hát... addig még kibírom valahogy ... ha nem tart sokáig ... — Nem tart sokáig. Tavasszal már új tető alatt alhat. És most arra kérlek benneteket, elvtársak, beszéljünk mégis a tégláról. A házakat sorra megjavítjuk, a bérjavításokről még a múlt hónapban elküldtük a javaslatot, arról majd akkor beszélünk, ha visszajött a felterjesztés. Beszéljünk a tégláról, elvtársak! A kezek lassan lehanyatlanak. Az emberek morogva, kelletlenül, de visszahúzódnak a tulajdon gondjaik, bajaik előretolt állásaiból a kelletlen várakozás semleges sáncai mögé. Egyetlen kéz marad a magasban, sürgetően, kevélyen, magabiztosan. Az emberek újra mocorogni kezdenek; ezt a kezet jól ismerték, ez jónak ígérkezik. Ez jól szokott beszélni, ez a Zsofcsik, ez mindig odamondogat. Halljuk! — Hát — ikezdte a sovány arcú, rekedtes hangú, vékony Ms emberke a szokásos bevezetéssel —, én nem a házakrul akarok beszélni, meg nem is tetőkrül. Azt minek. — Kihúzta magát, végighordozta a tekintetét az emberek feje búbján, várt. Mikor a hatás már megfelelőnek látszott, folytatta: — Arrul kár beszélni, megmondta az igazgató elvtárs is. Én mást akarok kérdezni. Egészen mást. Nekünk mindig azt magyarázzák, az az úr is azt mondta az imént — bökött a központi kiküldött felé a kinyújtott mutatóujjával —, hogy a gyár a mienk. Az urakat kiseperték, hát most már a gyár a mienk. A melósoké. Hát akkor én mondok valamit. Ha a gyár a mienk, akkor ... akkor mi a pokolvarnak lézeng ott fönt, az igazgatósági épületben az a sok hivatalnok, mi? 557