Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

7 Az új üzem vezetőjét leváltották. Az üzemi bizottság és a pártszervezet sietősen, majdnem restelkedve hagyta jóvá az intézkedést, bevezették a munkaversenyt, de alig két-(három héttel a változások után a gyárat mintha megbabonázták volna. Az építkezési vállalatoktól sorra futottak be a reklamációk. A szeletelőnél kétszer egymás után több órás üzemzavar állt be. A katonaságtól egy mérges, vörös képű műszaki kapitány futott be, kacskaringós körmondatokban emlegette az úristent, aztán karon ragadta Szélest, kirobogott vele a szárítókba, a nyers tégláknál undorral kiköpött, a szállításra előkészített betonkvádere'k nagy, szürke kockái előtt megállt, leszegte a fejét, aztán, mint akinek az esze ment el, fölemelte a lábát, és oélzás nélkül, nem is túl nagy lendülettel belerúgott az egyik üreges, négyszögletes kockába. Szégyenkező, szürke por, csúfondárosan szemérmetlen, omló törmelék maradt a helyén. — Ebből építsünk katonai objektumokat? Ebből? — dugta a kapitány az arcát Széles orra elé, ismételten kiköpött, sarkon fordult, és visszarobogott az irodába. A lerakók teljesítménye egyik napról a másikra csaknem a felére esett vissza. A kocsikázók kezén egy hét alatt több csille ugrott ,ki a sínből, mint máskor egy hónap alatt. Széles megkenette a váltókat, maga ellenőrzött minden kitérőt, minden élesebb kanyarulatot, minden talpfát és útszakaszt. Másnap három helyen találtak a sínek mellett halomra fordított, kidűtött nyers téglát. És végül az egyik égetésnél negyvenezer darab tégla égett koromfeketére, most már igazán megvolt rá az ok, hogy a parasztszekerek sorba álljanak a kerítés mellett. 538