Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

ki utalvány nélkül ezer darab téglát. Bólintott. A dolognak ez a része elég világos. Hirtelen eszébe jutott valami, újra belepillantott a papírokba, aztán mintha csak úgy mellesleg tenné, megkérdezte: —• Hát az elnök hogy van? Még mindig a Sekeí Ander az elnök a faluban? — Az — felelt rá nyomban a magasabbik. — De nem Ander, az is Mišo. — Ez az, akinek Balog lány a felesége? — kérdezte most már biztosra menve, és újra telibe talált. — Az, az. Hát akkor kapunk téglát? — kérdezte az ember mohó örömmel. A fiatalabbik azonban, aki idáig félretartott fejjel figyelte a párbeszédet, most váratlanul elröhögte magát. — Nagy marha maga, öreg — kiáltott rá a társára, aztán kifordult az ajtón, a két ujja között zajosan kifújta az orrát, visszafordult. Dacosan fölvágta a fejét, már nem röhögött. — .No, hát most már mindent tud — vágta oda hetykén. — Lesz tégla, vagy nem lesz? — Nem lesz — válaszolta Széles nyugodtan. — Sem égett, sem törött, sem rendes. Sem ezer koronáért, sem ilyen papírrongyra —• lökte eléjük a papírokat. — Ezekkel a beszolgáltatásokkal meg jó lesz vigyázni, majd ennek is utánanézünk. Aztán majd mi kiértesítjük az embereket, mikor jöhetnek tégláért. Persze csak azokat, akiknek a beszolgáltatását rendben találtuk. Addig ne is jöjjenek. Isten velük. — Válaszra sem várt, kifordult az ajtón, bevágta maga mögött. Fönt a szobájában hozzálátott, hogy végiggondolja a dolgot. Az ablakból látta, hogy az emberek izgatottan tanácskoznak a szekerek körül. Egyikük az öklét rázta, a másik éppen dühösen kiköpött. Egy tagbaszakadt, fekete képű ember folyton nekilódult, öt-hat lépést tett az irodaépület felé, aztán .megtorpant, öles léptekkel visszavágtatott a lovak fejéhez, kiáltott valamit, megfordult, újra nekilódult. Közéjük kellett volna mennem, futott át az agyán. Nem lett volna szabad ilyen kurtán lezárnom az ügyet. Hiszen nem ők tehetnek róla. Mindegy, most már késő. Ha most lemenne, félremagyaráznák. De mi van az ügy 529