Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

másik felével? Az embere'k készre jöttek, a falusi elnö-k öszszejátszik velük. Jó. Ennek majd utánanéznek. Egyszerre tíz szekérrel jöttek be. Az elnöknek nagy a rokonsága, senkit sem akart kihagyni. Szép tőle, de most ez is más lapra tartozik. Az emberek tudták, hogy az új üzemben ma bontják ki a kemencét. Rendben van, még ebben sincs semmi különös; akárki megmondhatta nekik. Csak az a kérdés, ki mondta meg, és mit mondott? Az emberek azt is tudták, hogy ma biztosan számíthatnak égett téglára. Még ebben sincs semmi különös, ahol égetnek, ott mindig akad égett tégla. De egyszerre ennyi? Tíz szekérre való? És miért volt az Öreg Lengyel annyira felháborodva? ... A távbeszélő után nyúlt, tárcsázott. Amíg a portásfülke jelentkezett, kesernyés pillantása újra az ablak felé tévedt. D 3 most nem látott le az udvarra; az ablak alatt terebélyes, vén diófa ringatózott a búsongó, őszi szélben: megbarnult, kőverte lombja időnként tompa árnyékot vetett a szobára, tovaseperte a beszűrődő, bágyadt napfényt. Jelképnek érezte, baljós intésnek, mintha a bólogató falomb a harcok utáni jelenre vetette volna bénító árnyékát, s mikor a hang megszólalt a készülékben, még mindig erre gondolt. Árnyékok hullnak a fényre, a születőre, az újra, árnyékok hullnak emberi arcokra, akaratokra, meddig és miért? Fény és árnyék. Ki eresztette be a szekereket az udvarra? Kinek az utasítására? Kinek áll érdekében, hogy az új üzem selejtet gyártson? Gyönyörű új üzem, idelátszik a karcsú kéménye az ablakba. A zömök főépület fehér falán szikrázva játszik az őszi napfény. Miért gyárt selejtet? Az ócska, elavult berendezésű, ütött-kopott régi üzem miért nem égeti el a téglát? Fény és árnyék. Erro gondolt még akkor is, mikor az új üzem vezetője, arcán a megszokott, kihangsúlyozottan tiszteletteljes és ép530