Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

vetlenül, de a szóban már békülékenység is rezgett, bocsánatkérés, visszatérő bizalom. — Hát akkor rendben van — ereszkedett le Széles fáradtan az asztal előtt álló rozoga székre, mint aki roppant erőpróbán ment át. — Engedd ki az autót, aztán küldj be vagy kettőt a parasztok közül... Az öreg kifordult, egv perc múlva már jött is vissza a két emberrel. Az egyik hórihorgas, nehézkes, idősebb ember volt, a másik ravasz képű, alacsony, még majdnem suhanc. — Mondják, emberek — fordult feléjük Széles nyugodtan —, ki mondta maguknak, hogy itt ma égett tégla lesz? — Nem köll azt mondani — húzta föl a magasabbik a szemöldökét —, minden égetésnél megég egy kevés, nem igaz? — Azzal választ sem várva, a ködmöne zsebébe nyúlt: — Itt vannak a ipapírok, beszolgáltattunk mi mindent, rendre, jár nekünk az égett tégla meg a darabkák ... A törött tégla, no ... Sorra nézegette a papírokat: ,,Sekeľ Ján, mindent rendre beszolgáltatott. 5 m

3 törött tégla ... Sekel Michal, mindent rendben beszolgáltatott, 5 m

3 törött tégla ... Balog Michal, mindent... .", már csak a számokat nézte:" 3 m

3 égett tégla, 5 m

3 törött tégla, 4 m

3 égett tégla ..." Minden papír rendben volt. — Rendben van az, uram, mind egy szálig — mondta az idősebbik önérzetesen. — Ki kell adni a téglát, és kész. Most a másikat vette szemügyre. Mintha már látta volna valahol ezt a kiugró orrot, ezt az erős ádámcsutkát. Éppen kérdezni akarta, mikor a legény megszólalt: — Legalább ezt a kis égettet kapjuk meg, ha már a rendes zárolva van ... Abban a pillanatban tudta már, honnan ismeri. — Maga már járt nálam egyszer? Odafönt, az irodában. A legény nem felelt, szaporán pislogott, de nem vette le róla a tekintetét. Most már tudta, hogy nem téved. — Nyáron. A legény erre sem felelt, de nem törődött már vele, pontosan emlékezett rá: ezer koronát kínált .fel, ha kiadat ne528