Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— mondta —, készítse elő a postát. Majd később én is fölmegyek. — Belépett a kis fülkébe, behúzta maga mögött az ajtót. — És most beszélj, Lengyel elvtárs, mi van itt? — Én eztet a dolgot párt-gyű-lés elé viszem! — 'hajtogatta az öreg, és fújva az asztalra vágott. — Jó. De iha úgyis pártgyűlés elé viszed, akkor talán én is megtudhatom, miről van szó? — Arrúl — dobbant eléje az öreg villámló szemmel —, 'hogy én negyven éve dolgozom ebben a gyárban. Harminchét esztendőt dolgoztam ki az urak kenyerén, de ilyen mocsokság még űalattuk sem fordult elő! Ebbe a hónapba már harmadszor! Honnét tudják ezek az emberek ott kint, hogy ma szekérszámra lesz az égett tégla a kemencében? Honnét, Széles elvtárs, mikor a kemencét még csak most bontik, mi? Hát :itt már több égett tégla meg törött tégla megy ki a kapun parasztszekéren, mint amennyi jó tégla a vagonokba kerül! Ez nem népgazdálkodás, Széles elvtárs, ez rablógazdálkodás! És én eztet a dolgot a pártgyűlés elé viszem! — Ejnye — mondta Széles csendesen —, úgy kiabálsz, mintha nem is a dolgot, hanem engem akarnál pártgyűlés •elé vinni... — Te vagy az igazgató, nem? — hördült fel az öreg újra rákvörösen, s cserzett, barázdás arcát olyan közel dugta Széleséhez, 'hogy majdnem összeért az orruk. — Ejnye — mondta Széles még egyszer —, csak nem hiszed, hogy nekem is részem van benne? Szótlanul néztek farkasszemet. Odakint valahol felbúgott egy teherautó motorja, a gépkocsivezető már harmadszor tülkölt, a türelmetlen hang ingerülten búgott bele a levegőbe, de ez most mégsem volt sürgős. Hadd várjon. Itt most többről volt szó, itt most két ember állt szemben egymással, két szempár kutatta egymás mélyét, egymás becsületét, itt most ez volt a fontos. Aztán az öreg szeméből lassan kihunyt az indulat, a kemény vonású arc lassan visszahúzódott Széles orra elől, a haragos ököl kisimult. — Hát. .. mit gondújjon az ember... — dörmögte ked527