Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

pontosan, de ebben nem a logarléc a hibás, hanem a kéz, amelyik kényszeredetten mozgatja a tolókat. És a szem, amelyik mást szeretne leolvasni róla, mint amit mutat. Gazdasági csődöt, ipari válságot, termelési tehetetlenséget. Dobjuk ki a nemzeti vállalatvezetőket, hívjük vissza a gyáros urakat. -Akkor majd a logarlécek is újra helyrebillennek, és az urak is pompás, zsíros kis üzleteket köthetnek az asztal alatt az építész urakkal. Sok még a csirkefogó nálunk, Erzsike. Sok, sok. Hát ezért nem diktálok én géipbe, (ha pénzről meg termelésről van szó. Maga csak jegyezzen, aztán majd alaposan megbeszéljük a dolgokat az üzemi bizottság elnökével meg Dobra üzemvezetővel. Azok a mi embereink, azokban megbízhatunk. Aztán ... mi az, mi baj van már megint?" Az volt a baj, hogy akkor úgy érezte, most ... most valami nagyon szépet, valami nagyon nagyot kapott ettől' az embertől. Valami olyat, amit nem lehet sző nélkül hagyni. ,„Maga azt mondta —, kezdte akadozva —, hogy az üzemi bizottság elnöke meg a Dobra üzemvezető a mi embereink ... Ezt a mi embereinket úgy hangsúlyozta ... — elakadt, nagyot nyelt, újrakezdte: — Ügy mondta, mintha... mintha engem is beleértene abha a mi-be .. . Jól értettem? Engem is oda sorol?" „Hát hova soroljam — nézett rá csodálkozva. — Furcsa .kis asszony maga . .. Tehát, első pont: ami a legutóbbi szállítmány ..." „Széles úr... nekem is csak négy polgárim van, de utána kereskedelmi tanfolyamot is végeztem. Csak kétéveset, de ..." „Tudom. És?" „ ... de annak idején mi is megtanultuk a logarléc kezelését. Nem valami kiválóan, és nem is törődtünk vele túl sokat, vihogtunk rajta. Azóta sem volt a kezemben. De talán, ha nagyon utánagondolnék ..." Megértette. Az volt a pompás benne, hogy mindent azonnal megértett. „Jó — mondta nyugodtan, de a szeme megcsillant, mint a gyereké, ha váratlan meglepetés előtt áll. — Délután ve525