Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

a vádlottak padján ülő 'bűnös szempontjából kell megfogalmazni, hanem a vádlottak padján kívül álló társadalom szempontjából. Az ügyész összehajtogatta a jegyzeteit, a védő a vádlottakhoz lépett, valamit súgott nekik. A teremben csend lett, valamelyik ablakon egy légy zümmögött. A bíró felállt. A tárgyalás után, mikor a mérnököt és társát elvezették, Széles megérintette az asszony vállát. — Jöjjön. Ezzel az üggyel végeztünk. Az asszony szipogva megtörülte a szemét, felállt, engedelmesen követte. Az ajtóban összetalálkoztak a főmérnökkel. Mikor megpillantotta, elpirult, lehorgasztotta a fejét, de a férfi elébe került, elállta az útját. — Nézze — mondta zordan, miközben gyorsan kezet fogott Szélessel —, én beleegyeztem, hogy otthagyja az állását, beleegyeztem, hogy a bíróságon butaságokat fecsegjen, és önmagát vádolja, mint a ... mint a ... — Mint a kémdráma előidézőjét — segítette ki Széles komolyan. — Ez az! Mint a kémdráma előidézőjét — nevetett fel bosszúsan —, de most már hagyja abba ezt az ügyet, igen? A bíró is figyelmeztette, én is figyelmeztetem. A bíróság megállapította, mi volt a maga szerepe a dologban, és nem kívánt foglalkozni a maga bűnrészességével. Hiába próbált hősnőt csinálni magából. — Én nem akartam hősnőt csinálni magamból — kapta fel a fejét az asszony sértődötten, de a 'főmérnök leintette. — Akart. Csak nem sikerült. Kísérjen el, és vegye föl a kétheti fizetését, amit ott hagyott nálunk. A pénztáros nem fogja hónapokig megőrizni a maga számára. Az asszony megrázta a fejét: — Nekem nem jár kétheti fizetés. Mindössze három nap járhat, 'ha egyáltalán jár nekem valami: tizenötödikéig megkaptam a fizetésemet, tizennyolcadikán történt... az a dolog, aztán egy hétig nem dolgoztam, és utána már a téglagyárban kaptam fizetést. Az igazgatóság pontosan folyósíttatta — pillantott lopva Szélesre, de az merev arccal bá522