Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

multa a cipője orrát, szemlátomást nem volt hajlandó hálás pillantásokat nyugtázni a bíróság folyosóján. — De ez a kétheti szabadságért járó összeg, maga szerencsétlen ex-iMata Hari! — förmedt az asszonyra a főmérnök. — Csak nem gondolja, hogy holmi jutalompénzeket utaltatok ki magának, azok után, amit velem tett? Tudja, kit kaptam a maga helyére? Egy húszéves fruskát, aki két ujjal pötyögtet az írógépen, és minden szó után megkérdi, tegyen^ vesszőt. Ez lett az én hasznom a maga kis kalandjából. — ,Ne haragudjon rám — kérte az asszony csendesen —, nagyon buta voltam ... — Ez az egyetlen, amiben igazat adok magának. Jöjjön •be a pénzért. És halló — kiáltotta utána, mikor a kapu előtt szétváltak —, ha legközelebb megint vendéget akar hívni szilveszterre, hívjon meg engem. De ne felejtse el: két hónap múlva karácsony van! ... Mikor később a körúti megállónál a villamosra vártak, Széles az asszonyhoz fordult: — Ne vegye túlságosan a szívére. iA főmérnök dühös, mert elveszített egy jó munkaerőt. Maga viszont nagyon becsületesen viselkedett az egész ügyben, és most már felejtse el. Ahogy megérkezünk, rögtön bejön hozzám, rengeteg dolgunk lesz. Szerette volna megkérdezni, mi az a rengeteg dolog, mert pontosan emlékezett rá, hogy Szélesnek aznapra egészen más tervei voltak: ki akart menni a pacalozóba, ahol a hatalmas, lucskos agyagpacalokat hányták csillékre a derékig érő gumicsizmákban topogó, fülig agyagos pacalozók, de aztán mégsem kérdezett semmit. Megérezte, hogy a férfi őt akarja foglalkoztatni, hogy ne gondoljon többet a tárgyalásra, s ezért őszintén hálás volt. örült, hogy együtt dolgozhat vele, szerette ezt a nagydarab, kevés mosolyú embert, 'szerette a töprengő arckifejezését, mikor leveleket, jelentéseket diktált neki. A jelentései kurták voltak, tárgyilagosak, egykettőre végzett velük. A levelein azonban gyakran hosszú percekig hümmögött, felállt, iratokat vett kii a fiókjából, kiteregette, összehasonlítgatta a jegyzetekkel 523