Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

6 A tárgyalóterem ablakán egy életunt légy ődöngött, a bíró időnként lopva odapillantott, szerette volna közelebbről szemügyre venni. Ablakon zümmögő legyet könnyű leütni, jutott eszébe, és a gyermekkorára gondolt. NáluK otthon, ilyenkor ősszel annyi volt a légy, bogy sokszor még a füzetét is belepték tanulás klözlben. De később, mikor városi iskolába került, bosszút állt rajtuk. Az óra közti szünetekben, amíg a többiek fogócskáztak az udvaron, vagy a tízóraijukat majszolták a padban, ő sorra járta az ablakokat, és irtotta a legyeket. A fiúk el is nevezték légyölő galócának. De ő nem bánta. Lopva elmosolyodott. Eszébe jutott, bogy a hivatása is hasonlít a legyek irtásához. Persze nem minden légy egyforma. Az a szikár, nyurga alak ott, a ronda keskeny bajuszával, alattomos fajzat. Döglégy. Mindent tagad. Szeretne mindent rákenni arra a másikra, az pedig hagyja. iHa nem ismerné olyan jól az ügyet, sok gondot okozna neki ez a szerencsétlen. Olyan, mintha szándékosan még jobban bele akarna keveredni az ügybe. Életunt légy. Szándékosan zümmög itt a síkos üvegen, várja, hogy agyoncsapják. Nem, barátom, a dolgok nem ilyen egyszerűek. (Hülye fráter vagy, elkényeztetett úrifiúcska, de azért én nem haragszom rád. Most majd egy kicsit leizzasztjuk a fölösleges puhaságodat, dolgozni fogsz, hogy megtanuld megbecsülni a munkát és az életet. Hanem a barátodnak kitekerjük a nyakát. Az ügyvéd befejezte a védőbeszédet, elegánsan meghajolt, leült. Az ügyvéd úr a régi iskola híve volt, szerette a hangzatos, szép beszédeket, szerette a szíveket markolász519