Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

ni. Most is remekelt: ahogy a háború borzalmait okolta mindenért, igazán megrázó volt, bár ami a partizánok száraz kenyerét illeti, hát azzal egy kicsit melléfogott. Nem, száraz kenyerük nemigen volt. Emlékszik, még a felkelés elején, valahol Polyanka alatt sikerült elcsípniük egy komiszkenyeret szállító katonai teherautót, akkor mindegyikük kapott egy egész kenyeret, Ö a magáét egy ültében megette: akkor már három hete nem láttak kenyeret. De hogy valaha is rájuk száradt volna a kenyér, arra igazán nem emlékszik. De mindegy, azért az ügyvéd úr nagyon szépe Í beszélt. Bár ami az asszonyt, azt a bizonyos Vera nevű cso át illeti, hát ott is túlzásba vitte egy kicsit azzal a két szerető szívvel, amelyet a fasizmus könyörtelen karmai elragadtak egymástól, mert ha nem csalódik, mire ez a szerencsétlen mafla kiszabadul, addigra a szerelmes szívű asszony már a harmadik amerikai tiszt felesége lesz. Esetleg a szeretője. Mindenesetre jő nő lehet, hogy ez a lovagias félkegyelmű makacsul hallgat róla. Bár a háttér így is világosan áll előtte, nem volt nagy művészet összeállítani. De őt most jobban érdekli az a másik asszony itt, aki ott ül a tanúk padján, a szeme ég, a szája félig nyitva, néha kétségbeesetten odapillant a másik tanúra, aki viszont határozottan rosszkedvűnek látszik. Nem Ideges, rosszkedvű. Főmérnök. A szája körül valami ismerős, keserű vonás van, kire emlékezteti őt ez a keserű férfiarc? A légy mélabúsan zümmögött az ablakon, oda kellett pillantania. Poros az ablak, szólni kell a takarítónőnek. A légy elhallgatott, kimerülten megült az ablakkeret alsó sarkában. Elfordította a fejét az ablaktól, közben egy pillanatra felvillant előtte a saját tükörképe az asztal fekete üveglapján. Megvan. A keserű vonás — a saját szája körül látta heteken át, akkor, mikor megtudta, hogy a sógorát agyonverték a gárdisták. De ez már régen volt. Régen volt. Egy másik világban. Talán a főmérnök szája sarkából is eltűnik egyszer az a vádló és marcangoló keserűség. Az ember meg tud békélni a múlttal, ha biztos a jövőben. ... A kis szőke asszony, ott a tanúk padján, összerezzent. Az emelvényen álló férfi egyenletes, nyugodt szavai belé520