Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— ...pontosan az erdő közepén állt a templom. — Nagy templom volt? — csendült közbe a gyerek hangja. Valóban kissé fátyolosan .hangzott; .biztosan sok fagylaltot evett. — Már csak a falai voltak meg. Képzelheted: még az Árpádok alatt építették. Az oltár helyén egy tölgyfa nőtt ki, túlnőtt a falakon. Azt mondták, pár száz éves lehet: Gyönyörű, selymes füvű tisztáson állt a templom, körös-körül az erdő széle tele volt gyümölcsfákkal. Képzeld csak el; két óra járásnyira minden falutól, községtől, még az erdő belsejében, ötven-hatvan méternyire az erdő szélétől is akadtak gyümölcsfák: szilva, cseresznye, ringló. És mind ehető, édes gyümölccsel. — Mami, nem fülemüleszó ez? Fülemüleszó, füllentés, egy icipici füllentésecske, nem? önkéntelenül is közelebb húzódott az ajtóhoz. Kicsit szégyellte magát a hallgatózás miatt, de nem tehetett róla, az asszony bársonyos hangja és a gyerek kétkedő kotyogása annyira kedves volt, hogy maradnia kellett. —...és ha éppen tudni akarod, fülemülék is voltak az erdőben, méghozzá sok. De ez nem fülemüleszó: valaha virágzó kolostor volt a templom mellett, híres gyümölcskertészettel. Aztán feloszlatták a kolostort, a barátok elmentek, a gyümölcsöst lassan benőtte az erdő, de egypár gyümölcsfa megmaradt ... És mennyi mogyoró volt ott, istenkém, ha azt láttad volna! Nyár végén, ha kimentünk sétálni, a béreslányok egész zsákokkal jöttek a nyomunkban. Egész éven .a saját mogyorónkból sütöttünk. . . — És ez mind a tietek volt? — Mind a mienk volt... — Az erdő is? — Az is. — A templom is? — Hát persze. — A rengeteg mogyoró is? — Igen, kis csacsi, minden a mienk volt. — Mami... — Mi van, kis pofám? 517