Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

A nő elgondolkozva mérte végig, látszuu 0 mérlegeli, nem Tivadar részéről forog-e fenn a közveszély. Vizsgálódása eredménye azonban, úgy látszik, megnyugtatta, mert betolta Tivadart a szobába, s maga is utánalépett. — Én vagyok az anyakönyvvezető — mondta egyszerűen. — Mi baj van? Tivadar meglepődött, de azért elmesélte élményeit, amelyeken ebben a szobában, röpke fél óra leforgása alatt átesett. — Mért tart bolond helyettest? — fejezte 'be szemrehányóan. — Nem a helyettesem. Egy másik ügyosztályról küldték ide, kisegíteni, mert ott nem tudták használni. Eddig még egyetlen ügyosztályon sem dolgozott tovább, mint két-három hónapig. Azt hiszem, itt sem fog. — Sok ügyosztályuk van még hátra? — kérdezte Tivadar megértően. — Nem hinném — rázta meg a nő a fejét, aztán bebújt a korlát mögé, egy kurta kézmozdulattal odébb irányította a meglepett Lahoda urat, majd fürgén kitöltötte a szükséges űrlapokat. — Tessék — nyújtotta át kedvesen. — Mikorra óhajtja az esküvőt? — Még magam sem tudom. Majd eljövök szólni. Előbb még meg kell ölnöm valakit — közölte bizalmasan, de aztán az összerezzenő Lahoda úrra esett a pillantása, és sietett megnyugtatni: — Nem magát, ne féljen. — Kár — sóhajtotta álmatagon a csinos anyakönyvvezetőnő. — Megpróbálhatná. Mindenesetre jöjjön majd szólni. Fegyházban is elvégezzük a szertartást — jegyezte meg ábrándos mosollyal, és átbújva a korlát alatt, az ajtóig kísérte Tivadart. Szívélyes búcsút vett a vállalkozó kedvű hölgytől, aztán a szállodába sietett. Szótlanul Judit elé tette az iratokat, de a lány nem nyúlt utánuk. — Milyen névre szólnak? — kérdezte csendesen. Tivadar komolyan nézett vissza rá. — Olvassa el — tanácsolta. De Judit erre sem mozdult. A tenyerébe támasztotta az állát, hallgatott. — Szeretném, ha visszatérne az eredeti foglalkozásához 511