Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

krákogás, mint mikor valaki kérdezni készül valamit. De a lány túlhadarta a baljós hangokat, szédítő iramban magyarázta: — ,Az anyámnak legkésőbb szombaton indulnia kell, ha el akarja érni a 'hajót. Ezért kell (haladéktalanul megesküdnünk. A mostohaanyám itt akar lenni az esküvőn. De a hajót sem akarja lekésni. — Megy másik hajó is — vélte a hang egykedvűen. A fiú ismét a hajába szántott a tíz körmével, aztán fújt egyet, és ellépett a korláttól. Tanácstalanul Tivadarra nézett, aki részvevően vonta fel a vállát: Tennék valamit, jelezte, de mit tegyek? önkéntelenül is előbbre hajolt, és most végre megpillantotta a hang tulajdonosát. .Kicsi, kopasz emberke volt, szemüveges, a pofacsontján sárgászölden feszült meg a bőr. Tivadar jobban szemügyre vette, aztán felkurjantott: — Lahoda úr, a ragyogóját, hát mért nem adja már ki ennek a két jóravaló fiatalnak az engedélyt? Az -emberke megrökönyödve pillantott fel, aztán gyorsan vigyázzba merevedett. — Zászlós úr — kezdte harsányan, de még idejekorán eszmélt, elhallgatott. Ettől viszont zavarba jött, rosszkedvűen hunyorgott. Egyenruhában határozottan előnyösebben festett, gondolta Tivadar tárgyilagosan, és megpróbálta visszaképzelni Lahoda Árpád, katonai szolgálatra alkalmatlannak minősített keresztény munkaszolgálatosra a rongyos, borsózöld egyenruhát. Sőt még a szuronyos huszárokat is 1/tta iá vézna kis egyenruha háta mögött, amint fogdába kísérik Laboda urat. Lahoda űr lábán lötyögött a fűzőjétől megfosztott, ormótlan kincstári bakancs, nadrágszíj nélküli nadrágja harmonikázva szerencsétlenkedett pipaszár lábai körül. Néhány lépésnyi távolságban röhögő bakák követték a bánatos kis menetet, de Tivadarnak megesett rajta a szíve: „Hova, hova, Laboda úr?" — kérdezte részvevően, kilépve a barakk sötét hátteréből a behavazott udvar holdfényben (fürdő, világos foltjára. A válasz azonban, a két fulladásig komoly képű huszár láthatóan őrült zavara ellenére is, meglepte: 506