Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
mérges képű, paprikavörös captain szemrehányásaira válaszolt, mikor .kezdett már elege lenni a captain sűrűn hangoztatott communistjeiből. A jelenet nem nélkülözte a drámai kellékeket, mert a captain a fogda ajtaja előtt topogott, a sergeant pedig a lelakatolt ajtó mögött háborgott, s ez határozottan fokozta a helyzet pompás feszültségét. Bár a sergeant eleinte igen mérsékelten viselkedett, mindössze egyszer emelte égnek a két csontos öklét, és elkeseredetten mordult a csukott ajtóra: ,,Go to hell!" A captain erre a csizmája sarkával megrugdosta az ajtót, aminek őszintén szólva nem vo.lt valami sok értelme, hiszen a sergeant volt bezárva, nem ő. A captain aztán búcsúzóul még gyorsan kétségbe vonta a sergeant makulátlan származását, holmi néger ősöket és színes íattyakat emlegetve, s ekkor hangzott el az a mondat, amelynek .realisztikus mäly értelme azóta is eltéphetetlen kötelékkel fűzte Tivadarhoz az amerikait. „Oh, sharab — üvöltötte elkeseredetten, s mikor a imorgás erre sem halt el odakint a folyosón, a két tenyere közé fogta a halántékát, és még egyszer felordított: — Sharab, sharab, sharab! Kiss my .backside and sharab!" ... Arra ocsúdott, hogy barátja ismét Terka felől kezdi faggatni. Bűntudatosan elhessegette az agya rejtekén bujkáló gondolatokat, készségesen és szabatosan válaszolgatott, de mikor felállt, hogy Ráber Géza kórházi gépész nekiláthasson az öltözködésnek és elindulhasson délben kezdődő műszakjára, a velencei tükör homályos lapján formát öltött mondat újra vállon ragadta, s mikor a küszöbön kihúzta a töltőtollát, hogy a névjegy áthúzott része fölé gondos betűkkel odabiggyessze: „kórházi gépész", majdnem ezt Irta oda helyette: A kortárs kopaszodik ... Aztán gyorsan hátrafordult és visszaszólt: — Még ma írj Terkának! Hallod? Még ma írj neki! Neked is meg kell házasodnod ... A papucsod az ágy alatt van. Szervusz. Mikor belépett az anyakönyvi hivatalba, szorongva állt meg a magas fakorlát előtt. Szerette volna tudni, minden férjjelölt ezt a kis, szégyenkezéssel vegyes büszkeséget érzi-e, mikor belép, és ha igen, vajon miért? 504