Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

mérges képű, paprikavörös captain szemrehányásaira vála­szolt, mikor .kezdett már elege lenni a captain sűrűn hangoz­tatott communistjeiből. A jelenet nem nélkülözte a drámai kellékeket, mert a captain a fogda ajtaja előtt topogott, a sergeant pedig a lelakatolt ajtó mögött háborgott, s ez hatá­rozottan fokozta a helyzet pompás feszültségét. Bár a sergeant eleinte igen mérsékelten viselkedett, mindössze egyszer emelte égnek a két csontos öklét, és elkeseredet­ten mordult a csukott ajtóra: ,,Go to hell!" A captain erre a csizmája sarkával megrugdosta az ajtót, aminek őszintén szólva nem vo.lt valami sok értelme, hiszen a sergeant volt bezárva, nem ő. A captain aztán búcsúzóul még gyorsan két­ségbe vonta a sergeant makulátlan származását, holmi néger ősöket és színes íattyakat emlegetve, s ekkor hangzott el az a mondat, amelynek .realisztikus mäly értelme azóta is eltép­hetetlen kötelékkel fűzte Tivadarhoz az amerikait. „Oh, sharab — üvöltötte elkeseredetten, s mikor a imorgás erre sem halt el odakint a folyosón, a két tenyere közé fogta a halántékát, és még egyszer felordított: — Sharab, sha­rab, sharab! Kiss my .backside and sharab!" ... Arra ocsúdott, hogy barátja ismét Terka felől kezdi faggatni. Bűntudatosan elhessegette az agya rejtekén bujká­ló gondolatokat, készségesen és szabatosan válaszolgatott, de mikor felállt, hogy Ráber Géza kórházi gépész nekilát­hasson az öltözködésnek és elindulhasson délben kezdődő műszakjára, a velencei tükör homályos lapján formát öltött mondat újra vállon ragadta, s mikor a küszöbön kihúzta a töltőtollát, hogy a névjegy áthúzott része fölé gondos betűkkel odabiggyessze: „kórházi gépész", majdnem ezt Irta oda helyette: A kortárs kopaszodik ... Aztán gyorsan hátrafordult és visszaszólt: — Még ma írj Terkának! Hal­lod? Még ma írj neki! Neked is meg kell házasodnod ... A papucsod az ágy alatt van. Szervusz. Mikor belépett az anyakönyvi hivatalba, szorongva állt meg a magas fakorlát előtt. Szerette volna tudni, minden férjjelölt ezt a kis, szégyenkezéssel vegyes büszkeséget érzi-e, mikor belép, és ha igen, vajon miért? 504

Next

/
Thumbnails
Contents