Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

egy-egy szó után harsogva, éreznie kellett, hogy itt valami jóvátehetetlen történt, valami nagy-nagy igazságtalanság, amely ellen nincs fellebbezés. Mondataik már percek óta arra a nyolc esztendőre korlátozódtak, amelyet naponta megújuló, fondorlatos vérszövetségben töltöttek együtt, a régi kis gimnázium vaskos és szürke falai között, évről évre odébb vándorolva egy tanteremmel és egy osztállyal, s évről évre tökéletesítve ravasz és bonyolult fegyverzetüket a lázas súgások, a halált megvető puskázások, a görcsös felelések és a halálos, nagy röhögések terén. A nyolc évet aztán újabb évek követték, főiskolákon, hivatalokban eltöltött kalandos vagy közömbös esztendők, de a hetyke, kamaszos nyolc év állta az időt, még akkor lis állta, sőt úgy látszott, minél távolabb került időben és térben, annál élesebbek lesznek a színei. De az utolsó négy év aztán könyörtelenül letörölt .mindent, elmázolta a színeket, és... .pedig Ráber Géza is volt katona ... Volt. De neki abban a pillanatban már a kis francia poilu jutott eszébe, aki a bécsi bevonuláskor ott kuporgott mellette egy lapos háztetőn, és miközben a csillogó katonazenekar lendületesen és pattogva játszotta alattuk a Sambre et Meuse-t, a kis francia egy bögre szilvalekvárt állított kettőjük közé, és széles taglejtésekkel felszólította, hogy nyúljon bele. Meg is mutatta, hogyan kell: az ember a mutató- és hüvelykujjával belenyúl a bögrébe, kicsíp egy kupacnyi lekvárt, aztán a két ujjával együtt gyorsan beszopja az egészet. Ha néha egy-egy megbújt szilvamag került a foguk közé, széles ívben a járda szélén álló előkelőségek fejére köpték. Kenyerük nem volt, de a szilvalekvárnak békeíze volt, inkább, mint a Sambre et Meuse-nek. Vagy a csontos és hosszú amerikai sergeant jutott az eszébe, akivel egy éjszakát együtt töltött a fogdában; ő azért, mert átlépett a szovjet körzet határát jelző vonalon, a sergeant azért, mert átengedte rajta. Ebből az alkalomból lefoglalták a nála talált fél csomag Chesterfieldet is, a sergeanttól viszont elkobozták a tőle kapott, hosszú szopókás orosz cigarettákat. A lényeg azonban tulajdonképpen nem ez volt, hanem az a klasszikus lejtésű mondat, amellyel a sergeant a 503