Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

aztán maga elé —, hiszen maga szeret engeim. Erről egészen megfeledkeztem ... — Ne gúnyolódjék! — Gúnyolódom? Nem, nem gúnyolódom. Hiszen én is szerettem magát... És most szedje össze magát. Az iratokat visszaviszem, maga pedig reggelig döntse el, mit akar. Reggel vagy bejön a főmérnök úrhoz, és elmond neki őszintén mindent, vagy ... — Felvonta a vállát. — Én délig várok. Ha addig nem jelentkezik, délben feljelentem magamat. Hogy kiloptam az iratokat a páncélszekrényből, és el akartam adni egy ügynöknek. Isten vele ... Önös és alaktalan csönd lett. A fülében és a halántékán lüktetett a csönd, tompán dübörgött, mint egy óriási fordulatszámmal működő, tompa zuhogású pöröly, vagy mint egy láthatatlan pokolgép óraműszerkezete. A fény bántotta a szemét, leoltotta a villanyt. De a sötétség még rosszabb volt, a sötétségben árnyak és arcok mozogtak, a sötétségben szavak rajzolódtak ki a néma falakra, tüzes betűkkel írt szavak és táncoló betűkkel írt, gúnyos szavak: MENEKÜLJ! ... A betűk boszorkánytáncot jártak, széthulltak és ismét összeálltak, hamuvá égtek és újra fellobogtak: MENEKÜLJ! ... A tenyerébe temette az arcát, felnyögött. A börtönre gondolt, megrázkódott. Vajon megverik-e? Főiskolás korában egyszer részeg diákok megverték éjjel az utcán, az ajka fölrepedt a durva ütésektől, azóta is érzi a vér sós ízét a szájában. Aztán majd belökik egy cellába, és.. . Vera amerikai tiszteket fogad a négyszobás lakásban ... A négyszobás lakásban fogadja az amerikai tiszteket, és dől a pénz... tele lesz a gubás tarisznya, hát mi a fityfenét akarsz még? ... Ha nem tetszik, legfeljebb elválunk ... [De előbb a terveket... ... A terveket! ... Vajon visszatette-e már a terveket! ... Az idő megállt, de azért pontosan érezte, tudta: most fordítja el a páncélszekrény fogantyúját, a formás, karcsú kéz most nyúl be a legalsó rekeszbe, aztán újra kattan a zár ... nekidől az ormótlan, vastag falú szekrénynek, felsóhajt ... 489