Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

vább beszélt. Hallotta, mikor az egyik oldalt álló csoportból egy fiatal bang várakozásteljes csúfolódással megjegyezte: — Nem köll nekije a papír... Könyv nélkül tudja. Igen, innen árad az egyik hideg hullám, ezt érezte az előbb. A csoport felé fordult, megkereste a borzas, szőke, jóképű kamaszarcot, elfogta a pillantását, kényszerítette, hogy szembenézzen vele. A friss, szürke szempárból lassan kihunyt a gúny, a fiatal homlok zavartan elpirult, a megrebbenő szempillák meghunyászkodó meneküléssel ereszkedtek alá, hogy egyaránt elrejtsék a gúnyt és a zavart is. De az emelvény felől perzselő tekintet nem eresztette többé el, foglyul ejtette, s mire a gyerek újra felnézett, a tekintetében már felcsillant az érdeklődés őszinte melege. így fordította maga felé az összes arcot, az összes csoportot, s mikor később az emlékezések sajgó terhétől elhalkult a hangja, az egész tömeg egyszerre ágaskodni kezdett, közelebb húzódott, hogy jobban hallják. Aztán valaki gyorsan az emelvényhez lépett, közelebb tolta a szájához a mikrofont, egy másik valaki pedig hangosan felsóhajtott. És mire a beszéde végéhez ért, már nem áramlott feléje egyetlen sarokból sem közöny vagy bizalmatlanság, s az utolsó szavak után feltörő tapsviharból már félreérthetetlenül érezte: maguk közé fogadták, hazaérkezett. De mikor később, a hivatalos átadás után, sikerült egy kurta percre magára maradnia, még egyszer rátört a fájdalom, gonoszul és alattomosan támadta meg, komisz, acsarkodó kérdésekkel tört rá, azt kérdezte: miért? Miért ez az egész buzgó törtetés, miért ez a nagy nekilendülés, minek? Kinek mondod el majd a nagy sikereidet, kinek számolsz be a munkádról, az eredményeidről, te társtalan, magányos ember, kinek? Egyszer volt egy asszonyod, duruzsolta könyörtelenül a fájdalom, aki asszonyod és társad volt, és akit megöltek. Egy megölt asszony magányos, béna siratója lettél, hát érdemes? A halántékáin doboltak a kérdések, a kiszáradt torkában lüktettek, a szívére zuhogtak, mint az esztelen, irgalmatlan pörölycsapások. A háta meggörnyedt belé, a tekintete elho483