Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Ezt csak bízd ránk — ült vissza a másik megnyugodva. — A te dolgod . .. — Nézd, Géza — szakította félbe a mérnök higgadtan —, hagyd ezt a dolgot. Nekem nincsen kedvem az ilyesmihez. Fütyülök a vörösökre, és fütyülök a megbízódra. Az amerikaiakra is — tette hozzá tárgyilagosan. — De ha egy szívességet akarsz tenni nekem, megmondhatod Verának, ha viszszamégy, hogy nagyon örülök a négyszobás lakásának meg az új összeköttetéseinek. Én azonban itt ülök a régi, kétszobás lakásunkban, és ha van kedve, visszajöhet ide. Kétlem, hogy megteszi, de azért megmondhatod neki. Ez minden. — Megőrültél? Te nem akarsz kijönni Ausztriába? — Nem. Lehet, hogy itt hagyom az egészet, de akkor sem megyek Ausztriába, sem Amerikába. Ezt is megmondhatod Verának. — Vagy úgy! öregem, egészen megijesztettél. Neked a Vera ügye nem fekszik! Hát, fiam, annál inkább! Annál inkább igyekezned kell kijutni innen, és ha Verával nem bírtok zöld ágra vergődni, hát... ne haragudj, hogy a családi ügyeidbe kotorászok . .. egyszerűen lepasszolod! Tudod, micsoda nők vannak odakint? (A bal sarokban állt a karácsonyfa. A díszek még most is megvannak valahol. Vera mindig külön selyempapírba csomagolt minden díszt, a nagy piros, kék, zöld, arany golyókat külön dobozban tartotta. És csillagszórók is voltak a fán, rengeteg csillagszóró. A gyertyák pedig az egész vacsora alatt égtek. A vacsora ... a vacsora a tálcán, az asztalkendő alatt már irégen .kihűlt.) — Legyen eszed. Nem tudom, mi volt köztetek az aszszonnyal, de akármi volt, nem ok arra, hogy itt tespedj. Arról nem beszélve, ihogy az egész bolsi uralom már csak néhány hónap kérdése, és utána nagy tisztogatás lesz. Nem szeretném, ha te is belekerülnél. Jó, jó, most ne szólj semmit, az ünnepek után újra eljövök, addig gondolkozz a dolgokon. És még egyet — emelte fel a hangját. — Bár barátok között az ilyesmi nem szokás, de azért mégsem árt, ha figyelmeztetlek. Nehogy eljárjon valahol a szád! Én hivata473